Mint a bolygó teste — I. rész

Az egységről hallunk es beszélünk. Felfedezzük, átéljük. Amikor megszületünk, nincs megkülönböztetés. Aztán beindul az ÉN... és az ÉN veszi át az irányítást... Aztán bepillantást nyerünk, (viszonzott) szerelembe zuhanás, spirituális élmények, a természet, stb által.

Úgy egy hónapja elmentem magammal lenni. Egyedül. Eltávolítva a többiek kontextusát.

És beleszerettem a Föld testébe. Különböző kövek, sziklák, erodáló homok, bármilyen növényzet, amely képes kezelni az adott sziklafajta körülményeit, az időjárási mintákat... Különbözünk mi emberek?

Először a hullámok zaja érintett meg — Ezeket a sorokat firkáltam papírra::

Ahogy a hullámok összecsapnak a porózus vulkáni kövek között és bennük, öblös, mély zúgás hallatszik... valami olyan ősi, emberek és állatok előtti, időtlen idő, amely a Csend zúgásához legközelebb álló külső hang. Az Univerzum bármely pontjára kiterjed.

Morogva, őrlődve húzódnak vissza - belélegzés - görögve, mélyen megrázzák lényem minden sejtjét, ahogy szétterülnek és behatolnak a parton lévő kövekbe. Rendíthetetlenül szilárdan, mégis nyitottan és sebezhetően a kövek mozdulatlanul ülnek... némelyik finoman ringatózik, ahogy húzzák-vonják őket a hullámok.

Belélegzés. Kilélegzés.

Apály, dagály. Szeretkezés. Dobogó szív. Menstruációs ciklus. Érzelmek. Évszakok. Hold fázisai. Kerengő bolygók. A sziklákon ülve éreztem, hogy félelem szorítja a vállam: felfelé és szorosan össze. Az egyes hullámok vonzása, duzzadása és emelkedése magasabb hőmérsékletre emelte bennem a félelmet. És akkor... ahogy a hullám mindenhol elterjedt a sziklákon belül, köztük és körülöttük – kilélegzés – megérkezett a könnyed ellazulás.

Ramana mondta :

" A gondolat nem más, mint lelki izgalom. Az elme csak egy buborék, amely az Énen lebeg. Repeszd fel a buborékot, és te vagy az Óceán."

A félelmem nem más, mint a hab, ami az összecsapó óceánhullámok tetején lebeg... és a pislákoló gondolatok, duzzadó érzelmek alatt mi vagyunk ez a zúgó, örökké jelenlévő Csend.

Kisimít a ringatózó tenger.

Hintáztat az óceán leheletével.

Gördülő sziklák altatódala.

Mély, sötét hangok, amelyek az elmét békébe csillapítják:

Gondolatok átszőtt habja,

Megduzzadt félelem

kienged, teljes belső békébe.

A bolygó mély, öblös "ohm"-ja.